Amikor először mondták, hogy alkalmatlan vagyok orvosnak

Lelkes elsőévesként nagyon rosszul esett. És természetesen nem volt igazuk. Pár napig szörnyű volt, de aztán túltettem magam rajta és tanultam belőle. Most már mondhatna ilyet bárki, tudom, hogy én tudom a legjobban, hogy igenis alkalmas vagyok orvosnak.

Az első féléves orvosi kémia szóbeli vizsgán történt. A vizsgáztató úgy alázott meg, ahogy a legjobban fájt. Fizikából érettségiztem, kémiát az utolsó gimis évben már nem is tanultam. Ezért nekem az elejétől kezdve nagyon nehéz volt a kémia és a biokémia. Úgyhogy az első félévemben az orvosis tárgyak helyett, amik tényleg érdekeltek, én középiskolai szervetlen és szerves kémiát tanultam, mert az ment a leggyengébben. Így sikerült nagy nehezen a többiek szintje környékére kerülnöm.

És a tanár pont ezt a megfeszített munkámat vette semmisnek. A feleletem után azt mondta: „Tudja mi a maga baja? Hogy volt egy jó kémiatanára a gimnáziumban, de azóta nem tanult semmit. Igazam van?” Persze, hogy nem volt igaza és nagyon aljas dolog volt visszaélni a helyzetével. De egy áttanult hét és álmatlan éjszakák után csak csendben annyit mondtam, hogy „Nem.”.

„Magából soha nem lesz orvos”

Aztán a nagydarab tanárúr elkényelmesedve hátradőlt a székében és azt mondta: „Magából soha nem lesz orvos”. Beírta az egyesemet és elköszönt. Teljesen lefagytam. Ott abban a pillanatban elhittem neki, amit mondott és el is ment a kedvem az egész orvositól. Akkor már úgy éreztem, hogy nemcsak a vizsgára készülés, hanem minden eddigi erőfeszítésem fölösleges volt.

Bementem egy templomba, kisírtam magam. Aztán hazamentem a koliba, ott meg elmeséltem a barátaimnak. Felhívtam a testvéremet, a szüleimet, nekik is elmeséltem. Nagyon sok támogatást kaptam mindenkitől. Megvigasztaltak, aztán pár nap alatt könnyebb is lett. Mindenki hitt bennem és lassan én is újra elhittem, hogy igenis orvos akarok lenni és hogy igenis jó orvos leszek.

Rájöttem, hogy én tudom a legjobban, hogy mit szeretnék és én tudok a legtöbbet tenni is érte. Bárki bármit mond, belőlem lehet és lesz is orvos. Mások lehetnek rosszindulatúak, lehet egy rossz napjuk vagy csak azt teszik, amit velük is tettek. De csak én tudom, hogy min mentem keresztül, hogy orvos legyek, hogy mik az álmaim, mik a céljaim, és nem hagyhatom, hogy bárki elvegye ezeket tőlem.

Belőled is jó orvos lesz

Úgyhogy ha veled is így bánik egy vizsgáztató, tudd, hogy az nem rólad szól. Az az ő gonoszsága, kicsinyessége és érzéketlensége. Nagyon sokunkkal megcsinálják ezt. De csak te tudod, hogy mennyi mindenre vagy képes. Vegyél egy mély levegőt, ha kell, sírd ki magad, de aztán fel a fejjel, és hidd el, csodálatos orvos lesz belőled. Koncentrálj inkább azokra az emberekre, akik segítenek ebben.