Végre kész vannak az első hatásos SARS-CoV2 koronavírus elleni vakcinák. Már csak azt kell kitalálni, hogy kik kapják az első adagot. Adja magát, hogy az idősek, hiszen ők vannak a legnagyobb veszélyben. Ezzel viszont nem tudnánk megfékezni a vírust a náluk sokkal aktívabb fiatalabb lakosságban. Hogyan lehetne megtalálni a szuperterjesztőket? Te az otthon ülő nagynénit oltanád be inkább, vagy a szuperterjesztő unokaöccsét? A Wired elindította a társadalmi vitát.
Van egy barátom, aki egy nagy non-profit iroda vezetője. Sok-sok emberrel dolgozik egy légtérben, a napja pedig folyamatos meetingekből áll. Imádja a közösséget, a szabadidejét is szereti a barátaival tölteni, legalább egy rövid találkozás erejéig. Habár éjjel-nappal maszkot visel, minden szabályt betart, és az életét részben az online térbe költöztette, még így is több tucat emberrel találkozik hetente.
Az idős nagynénje egy kisvárosban él a párjával. Elmúlt már hetven és retteg a vírustól. Március óta szinte ki sem ment a lakásából. Az emberi kapcsolatait fél éve gyakorlatilag felfüggesztette.
Kinek adjunk először védőoltást?
Adja a magát a válasz, hogy azoknak, akik a leginkább veszélyeztetettek. Vagyis elsősorban az időseknek. Aki be van oltva, az biztonságban van, nem betegedhet meg, és nem érhetik súlyos szövődmények. Oltsuk be az időseket és betegeket, és ezzel tudjuk őket biztonságban. A populáció maradék része pedig bizonyos korlátozások további fenntartásával vészelje át a járvány hátralévő részét, amíg nekik is jut vakcina. Ezzel legalább a súlyos szövődményeket és a magas halálozást el tudjuk kerülni.
Ez a megközelítés ráadásul praktikus előnyökkel is jár. Nagyon könnyű kiválasztani azokat, akik idősek, hiszen csak meg kell nézni, hogy mikor születtek. Ugyanígy a társbetegségeik miatt veszélyeztetett fiatalabbakat is könnyű kiszűrni az egészségügyi dokumentáció alapján. Csak végig kell oltani minden veszélyeztetettet és meg is akadályoztuk a fertőződésüket.
Van-e ennél jobb megoldás?
De biztos, hogy ezzel járunk a legjobban? Nem lehetne valahogy okosabban megoldani az idősek védelmét? Vajon nincs olyan egyszerű megoldás, amely megvédi az időseket is, és közben a teljes populáció számára is védelmet biztosít?
Ha a társadalmat úgy képzeljük, mint egy óriási hálózat, akkor segítségül hívhatjuk a hálózatkutatás legfrissebb tudományos eredményeit. Minden ember egy csomópont a hálózatban, aki folyamatos kapcsolatban áll a többiekkel. Ha így tekintünk az emberekre, a hálózatkutatás módszereivel modellezni lehet a járvány terjedését és a beavatkozások hatékonyságát.
A hálózatkutatásnak számos híres magyar képviselője van. Elég csak a járvány kapcsán is igen aktív Barabási-Albert Lászlóra, vagy nagy elődeire, Rényi Alfrédre és Erdős Pálra gondolni. A járványok hálózatkutatása kapcsán azonban nem ők a legaktívabbak, hanem például Alessandro Vespignani olasz kuatató, aki előbb számítógépes vírusok irtásával foglalkozott, majd ezeket a tapasztalatait ültette át a humán járványokra. Illetve Shlomo Havlin izraeli kutató, aki pedig egy szellemes trükköt vetne be a szuperterjesztők megtalálására.
Kapjuk el a szuperterjesztőket
Abban minden hálózatkutató egyetért, hogy a legtöbb fertőzésért felelős szuperterjesztők beoltásával sokkal kevesebb vakcinára lenne szükség. (A szuperterjesztők nem valamiféle mutánsok, hanem átlagos biológiájú emberek, akiknek sok emberi kapcsolatuk van). Míg random embereket immunizálva a teljes populáció 60-80%-át kellene beoltani a nyájimmunitás eléréséért, addig a megfelelő emberek kiválasztásával 10-20% is elégséges lenne. Már csak az a kérdés, hogy hogyan találjuk meg őket. A pontos kiválasztáshoz ugyanis ismerni kellene a társadalom összes emberének összes kapcsolatát. Vagy elő kellene rukkolni valamilyen okosabb megoldással.
A nagy járványok idején már nem először jönnek elő a hálózatkuatatók a barátság paradoxonnal. A furcsa paradoxon úgy hangzik, hogy a barátaidnak átlagosan több barátja van, mint neked. És ez nem csupán feltételezés, hanem matematikailag bizonyított tény, amely az emberek nagy részére igaz. Ennek alapvető oka, hogy az emberi kapcsolatok hálózata aszimmetrikus: vannak, akiknek sok barátjuk van, és van sok, akinek kevés. (Ezt nálam sokkal jobban el tudja magyarázni magyarul a Network Blog cikke.)
Oltsunk be random barátokat
De mi köze ennek a járványokhoz? A hálózatkutatók azzal az ötlettel álltak elő, hogy a barátság paradoxonra alapozva random kiválasztott embereket meg kellene kérni arra, hogy random nevezzék meg egy ismerősüket. Vagyis válasszanak valakit a barátaik közül. A barátság paradoxon alapján az így kiválasztott emberek olyanok lennének, akiknek az átlagosnál több barátjuk van, vagyis veszélyesebbek a társadalomra a több kapcsolat miatt. Na őket kellene beoltani.
Ezt a módszert az ismerősök beoltásának (acquaintance immunization) is nevezik. Előnye, hogy nem kell hozzá ismerni a teljes hálózati strukturát (vagyis minden ember minden kapcsolatát), hanem elég az egyes emberek lokális ismereteire hagyatkozni. Bár nem működik annyira jól, mint a teljes hálózat ismeretében kiválasztott gócpontok beoltása, mégis elég jól közelíti azt.
De nem ez a legfőbb baj a módszerrel. Hanem az, hogy bár a matematikusok kockás papírján jól mutat, a gyakorlatban szinte kivitelezhetetlen. Az emberek kiválasztása nagyon egyszerű, de az oltás beadása már nem feltétlenül. Mi van, ha a vakcinációra kiválasztott emberekből valaki nem egyezik bele az oltásba? Mi van, ha nem kapja meg az értesítést? Mi van, ha elfelejti? Mi van, ha a program közben elköltözik és kikerül a hatóságok látóköréből? Ennél már tényleg egyszerűbbnek tűnik az időseket beoltani, még akkor is, ha ez nem túl hatékony.
Hogy ezek alapján mi lesz a barátom és a nagynénjének a sorsa? Nem tudom. De remélem, hogy aki döntési helyzetben van, éppen erről gondolkodik.